Miután az asztalokat beállítottuk az asztalokat le kell törölni. Ezután az asztalterítő felrakása következik, melynél az a szabály, hogy az abrosz lógása minden oldalon egyforma hosszúságú, 20-30 centiméter legyen. Ügyeljünk arra, hogy csak tiszta, foltmentes, vasalt abroszok kerüljenek fel az asztalokra!

A leterített asztalra legelőször az „asztali leltár” kerül, ami só-, bors-, paprikaszóró, fogvájótartó és virágvázából áll. Szokták a virágvázát a terítés befejezése után is az asztalra helyezni azért, hogy ne zavarja a terítés menetét. Itt jegyezzük meg, hogy az előkészületi munka fontos része az asztali leltárban lévő ízesítők és fűszerek ellenőrzése. A sótartóba rizsszemeket szoktunk tenni annak érdekében, hogy ne álljon össze. A borstartó esetén nézzük meg, hogy rendeltetésszerűen tudjuk-e használni, nincs-e egybeállva a bors, vagy véletlenül nincs-e olyan hely, ahol megszaladhat a sok borsszem.

A fogvájótartót is kontrolláljuk, hogy van- e benne kellő számú, ma már egyesével csomagolt fogvájó.

Konkrét terítés

Az asztali leltár kerülhet középre, de ha két főre terítünk egy normál éttermi asztalra, akkor kerülhet középre vagy az asztal sarkára is, attól függően, hogy hol foglalnak helyet a vendégek.

Só-bors tartó

Az asztalterítő felrakása után a tányérokat helyezzük fel. Általánosan bevett szokás, hogy a vendéget váró melegkonyhás vendéglátó-ipari üzletben az alapteríték nagy lapostányérból, nagyváltásból, vizespohárból és szalvétából áll. A nagyváltás nagykést, nagyvillát jelent. A kanalat azért nem szoktuk felrakni, mert attól függően tesszük fel az evő- vagy erőleveses kanalat, hogy a vendég, milyen levest rendel. A csészében tálalt és felszolgált leveshez erőleveses, úgynevezett consomes/ejtsd: konszomés/ kanalat adunk, míg a többi leveshez normál evőkanál jár.

Egyszerű teríték, alaptányér nélkül

A tányérok felrakása után az evőeszközök felhelyezése következik. Itt általános szabály, hogy az ételfogyasztás sorrendjében kell, kívülről befelé haladva az evőeszközöket elhelyezni. Különbséget kell tenni egyszerű menüsor vagy díszétkezések terítése között. Az egyszerű menünél, ahol a mindennapokban csak leveset, főételt és esetleg desszertet fogyaszt a vendég, ott kívülről befelé haladva, a tányér mellett jobb oldalon a kanál és a nagy kés, bal oldalon pedig a nagyvilla foglal helyet. Itt is elfogadható, ha a desszerthez a szükséges evőeszközt a tányér fölött helyezzük el úgy, hogy a kés nyele a tányér felett közvetlenül jobbra, a villa nyele balra, a mártásos, öntetes desszerteknél – pl.: Gundel palacsinta – a desszertkanál nyele jobbra néz.

A napi étkeztetés során sem maradhat le a terítékről a szalvéta. Ennek helye a teríték bal oldalán van. Egyszerű terítésnél a villa alá kerül a szalvéta, ünnepélyesebb alkalmakkor a nagytányér mellé, a bal oldalon elhelyezett kistányérra. Szokás ezt couver /ejtsd: kuver /, más néven „zsemle” tányérnak is nevezni.

Nem ritka, hogy a szalvéta az alaptányérba, a dekor tányérba kerül. Ez igazából attól függ, hogy az üzletben milyen szokások uralkodnak. Ezt már említettük, hogy nekünk kell igazodni a már meglévő, bevált szokásokhoz.

Az alapteríték fontos része a vizespohár, ami általában a kés hegyétől balra, egy centiméterre helyezkedik el, de fontos, hogy mindig a vendég jobb keze ügyében legyen.

Legutolsó munkafázis a székek beállítása, melynél az az elvárás, hogy elvágólag legyen az asztalterítővel. Azért szokták a széket elvenni terítéskor, hogy ne zavarja a terítés menetét. Kisebb vállalkozásoknál a napi munka során nem mindig szokták ezt figyelembe venni, mert a szék segíthet a tányér és a többi eszköz szabályos, középre való elhelyezésében elrendezésében is.