S most ismerkedjünk meg a vendéglátó üzletekben leggyakrabban megtalálható árközlő eszközökkel.

1. Megállító tábla

 Az üzlet bejárata előtt gyakran láthatja kiírva egy fekete táblán a vendég a napi menüt. Bár sokszor előfordul, hogy nehéz a vendégnek elolvasnia az oda írtakat, itt megjegyezzük, hogy akkor járunk el helyesen, ha szépen, tagoltan, olvashatóan írjuk fel a táblára a kínálatot. Nemcsak a termék, az eladnivaló nevét, hanem az árat is gyakran felírják.

Megállító táblák

2. Internetes hirdetés, választékközlés

Napjainkban egyre több vállalkozás hirdet on-line módon. Elég a faceboock-ra vagy egyéb portálra gondolni. Ez azért lehet előnyös, mert sok olyan információt is tudunk a vendéggel közölni, amit egy másik választékközlő eszközön nem. Ilyen például egy fénykép, vagy információ a csomagolásról, a házhoz szállításról vagy a fizetés módjáról. Ennek az a hátránya, hogy csak azokhoz a vendégekhez jut el, akik az internetet alkalmazzák.

3. Ártábla

Az ártábla olyan választékközlő eszköz, amelyen borozókban, falatozókban, büfékben, önkiszolgáló éttermekben közlik az üzleti választékot azok áraival együtt. Ezt gyakran szemmagasságban helyezik el, vagy a pult mögött található. Cukrászdákban, eszpresszókban, kifőzdékben ülő fogyasztás esetén, az asztalokon is el lehet helyezni.

4. Árlap 

Gyorskiszolgáló üzletekben elterjedt választékközlő eszköz, amely az árakkal együtt tartalmazza a kínálatot általában étel-italcsoportosításban. Az árakat itt is a törvényes fizetőeszközben kell feltüntetni.

5. Egyedi árkijelző

Ez egy olyan tájékoztató, amelyet leggyakrabban a cukrászvitrinben, vagy a hidegkonyhai pultban találunk és a kínált termék neve mellett megtalálható rajta a termék ára darabonként, adagonként és egységnyi mennyiségben is.

6. Termékkiírás

Állófogadásokon, rendezvényeken, svédasztalokon vagy büfé asztalokon gyakran alkalmaznak termékkiírást. Ez az asztalokon a választék előtt elhelyezett olyan nem nagyméretű kartonlap, amelyről megtudható a kínált áru neve, esetleg jellemző ízei, fűszerei vagy egyéb tulajdonságai.

7. Étlap

A vendéglátó üzletek legjellemzőbb választékközlő eszköze az étlap. Szakemberek gyakran mondják, hogy az „üzlet tükörképe”. Ez annyit jelent, hogy az itt bemutatott étel választékból lehet következtetni a vendéglátó üzlet szakmai igényességére, szakmai munkájára.    Az étlap a melegkonyhás vendéglátó üzlet ételválasztékát mutatja be szigorúan szakmai csoportosításban az árakkal együtt.

 A szép és érdekes étlap egyben jó reklám is a vendéglátó vállalkozás számára. Külsejében az üzlet jellegéhez, színvonalához és vendégköréhez igazodik. Fontos, hogy egy üzletben az asztalok és a vendégek számának megfelelő mennyiség álljon mindig rendelkezésre.

Az étlap kialakításával szemben számos követelményt fogalmazott meg a szakma. Az ételcsoportok jól különüljenek el egymástól, legyen tiszta és nem gyűrött, kopott; legyen áttekinthető, világos és érthető.

A szakmai csoportosítás az ételek fogyasztási sorrendjére utal.  Leggyakrabban a fogyasztás sorrendjében olvashatja a vendég a választékot a következőképpen.

• Hideg előételek
• Levesek
• Meleg előételek
• Halételek, tenger gyümölcsei
• Készételek
• Köretek
• Saláták
• Desszertek

Ma azonban egyetlen egy szakmai szervezet sincs, aki ellenőrizné, hogy valóban ilyen módon, ilyen sorrendben történik-e minden vendéglátó ipari vállalkozásnál az étlapon az ételcsoportok felsorolása.

Szokás ma az ételek neve mellé röviden odaírni a főbb alapanyagokat, ízesítőket, fűszereket. Ez megkönnyíti a vendég választását. Előfordul az is, hogy feltüntetik az energia tartalmat, megadják a fehérje, zsír és szénhidrát tartalmat. Ezt inkább azokban az üzletekben szokták feltüntetni, ahová olyan vendégek járnak, akiknek fontos előre ismerni az étkezés során bevitt energia nagyságát.

„Bélszisteak libamájjal, baconnel sonkával,paradicsommal, paprikával, mozzarellával grillezve.

Rizzsel, párolt zöldségágyon burgonyakoronggal, juhtúrós mártással.”

 

Egészben sütéssel készített halételeknél, mint például a Fogas egészben sütve vagy a Pisztráng roston nevű ételeknél súlyra adják meg a fizetendő összeget általában 100 grammra vonatkoztatva.  

Külföldi vendégek számára hasznos és megkönnyíti a választást, ha idegen nyelven is el tudja olvasni a vendég az étlapot.
„Lendensteakbraten mit Ganseleber, Bacon, Schinken, Tomaten, Paprika und Mozzarella mit Farben Reis in gedünstete Gemüsebett und Kartoffelscheibe mit Schafskase Sosse
 Grilled Beefsteak with Goosliver, Bacon, Ham, Tomato, Pepper, Mozzarella and  Colored Rice on Steamed Vegetables with Potato Disk and Ewe Cheese Sauce
Stecca di fi letto con fegato d’oca, bacon, prosciutto, pomodoro, pepperoni e mozzarella arrosto  in verduri e riso con disco di patate e salsa di n’cotta”

8. Itallap

Az itallap az üzletben kínált italok választékát mutatja be áraival együtt, de mindig italcsoportonként. Az ár egységnyi mennyiségre értendő, palackozott italoknál palackra, literre, deciliterre, centliterre.

Az itallap szerkesztésének, összeállításának nincs szigorú szakmai előírása, szakmai sorrendje. Kezdhetik az alkoholmentes italok választékával, de úgy is, ahogy az ételsorokhoz, a menühöz szoktuk fogyasztani. Ez általában a következő.

Étvágygerjesztő italok / idegen kifejezéssel: apperitífek /

Borok

Sörök

Alkoholmentes italok

Meleg italok / Kávék, teák, forró csokoládék /

Emésztést segítő italok / idegen kifejezéssel: digestifek /

9. Borlap

Azokban az üzletekben , ahol viszonylag magas a borfogyasztás aránya, szokás külön borlapon szerepeltetni a borválasztékot . A borlapnál is fontos követelmény, hogy áttekinthető, jól olvasható legyen. A borkínálatot igazítani kell az ételválasztékhoz. Mivel hazánk borai világhírűek, javasolt a hazai borok kínálatára fektetni a hangsúlyt. A borlapon fel kell tüntetni a bor megnevezésén túl a szőlő fajtáját, amiből készült, az évjáratot, a termelőt, a pincészetet, a mennyiséget és a bor árát is.

10. A menükártya

Más néven étrendkártyának is nevezhetjük. A társas étkeztetés során felszolgált ételeket és italokat közlik ezen a kártyán a vendégekkel. A felszolgálásra kerülő ételfogásokat és a hozzájuk ajánlott és felszolgált italokat egyaránt tartalmazza.

Díszétkezések vagy egyszerű étkezések például félpanziós ellátás esetén is alkalmazható a menükártya.

 Díszétkezéskor, ünnepélyes, különleges alkalmakra a vendéglátó üzlet vezetője és a konyhafőnök állítja össze magas szintű szakmai tudás birtokában.

Formáját tekintve készülhet egyoldalas és kétoldalas kivitelben is, de a díszétkezéseknél használt menükártyának több információt kell tartalmaznia.

 Ilyenek :a rendező szervezet vagy személy nevét,azt az alkalmat, amiért megrendezésre került az esemény,az étkezés jellegét, azaz hogy  vacsorára vagy ebédre szól-e az étkezés,az ételek és italok felsorolását és azt, hogy hol bonyolódik  le a rendezvény.

Az egyoldalas menükártya egyszerűbb kivitelű, előbb az ételeket középre zárva, alá pedig az italokat balra zárva írjuk meg.

Menükártya

A kétoldalas menükártya igényesebb kivitelű, kinyitható formájú. Az első oldalra, azaz kívülre szokták felírni a rendező szervezet vagy személy nevét, azt, hogy milyen alkalomból rendezték az eseményt, az étkezés jellegét, a rendezvény lebonyolításának helyszínét, és a dátumot.

A belső oldalon balra kerülnek felírásra az italok a fogyasztás sorrendjében, majd a jobb oldalon az ételek felsorolása következnek szintén a fogyasztás sorrendjében. Fontos tudnivaló, hogy főoldalnak mindig a jobb oldal számít. Protokolláris rendezvényen a fő vendég /külföldi/ nyelvén kerül a menükártya jobb oldalára az ételsor.

A menükártya készítésének szabályai

Általában nyomdai úton készül, de napjainkban a vállalkozások saját számítógépükön is ki tudják nyomtatni a legigényesebben készített menükártyákat is. Vigyázzunk arra, hogy milyen betűméretet és milyen betűformát választunk. Törekedni kell arra, hogy a vendég tudja könnyen elolvasni és ne legyen apró betűkkel se írva.

Ne használjunk rövidítéseket és sok módozatot sem, mert a vendég nem biztos, hogy meg tudja fejteni a rejtjeleket. Ha valamelyik étel fantázia elnevezést, vagy nem közismert módozatot kap, célszerű rövid magyarázó szöveggel ellátni.

Menükártyára nem szoktunk olyan kifejezéseket felírni, mint „ Jó étvágyat kívánunk” vagy „ Kellemes szórakozást kívánunk”.

Az italok ajánlásánál apperitifeknél lehetőleg két félét ajánljunk, agy alkohol menteset és egy alkohol tartalmút. Az italok helyesírására is különös gondot kell fordítani, ami azt jelenti, hogy az italokat mindig az eredeti helyesírás szerint kell felírni. 

Digestív italokból is kétfélét szoktak kínálni, külön a hölgyek és külön a férfi vendégek számára. A szakmai tapasztalat azt mutatja, hogy a hölgyvendégek inkább az édesebb, krémesebb, gyümölcs likőröket kedvelik, még a férfi vendégek szívesebben fogyasztanak erősebb, magasabb alkoholtartalmú párlatokat, pálinkaféléket.

A menükártyán az ételekhez illő italok után kell megnevezni az ásványvizet. Ez mindig az italok után, az utolsó sorba kerül pontosan megnevezve az ásványvíz neve, azon belül szénsavas, szénsav mentes, csendes változatban.

A  vendéglátó szakma alaposabb megismerése miatt célszerűnek tartjuk az étlap, mint választékközlő eszköz fajtáinak a bemutatását is.